egy év

egy év az nagy idő,
hogy elszállt hirtelen,
semmi sem változott
csak én talán kicsit más lettem.
más lettem Miattad,
mert nem fogod már kezem,
nem vagy itt, nem vagy már menedék szüntelen.

máshol mented már a katicákat,
más tavakban úszol más helyen,
másik világ más ablakán nézel,
máshonnan is figyelsz azt hiszem.

örökre bennem van,
az a kép ahogy vársz,
az ajtóban állva mint
kisgyerek kukucskálsz.
búcsúként megölelsz,
ígérem jó leszek,
már nincs kinek megtartsam
az ígéretet.

eljön majd a nap
amikor újra vársz majd,
öreg leszek, pont, amilyen Te,
addig én is mentek katicákat,
a tóban úszva hajamra téve.

egy év az nem idő.
el is szállt rendesen.
csak kapkodom a fejem
mi minden történt itt hirtelen.
mert más lettem Miattad,
hogy nem fogod már kezem,
de ha nem vagy itt akkor is tudom óvsz szüntelen.

Popi

megint elment valaki,
itthagyott, és én
érzem az elmúlás ízét a számban.
egyedül hagynak végül mind
ebben a mocskos világban,
nincs menekvés.
nincsenek könnyek.
rég nem mondanak semmit a könyvek,
nincsenk új hírek,
a tévében minden szó ismert és unalmas,
az internet végét is megtaláltam,
bezártak, vagy én zártam be magam,
már nem tudom.
csak érzem, ahogy fogy a levegő.
csak izlelgetem azt a furcsa ízt,
az elmúlás ízét a számban,
hagyom,
hogy minden sejtemet átjárja,
mert már tudom,
hogy megállítani nem lehet.
ott van.
minden lélegzetvételben,
minden mozdulatban,
a szemem sarkából figyel engem,
hogy mikor jön el a pillanat,
amikor végleg lecsap.
amikor a vér a szívben megáll.

mi az, hogy boldog

a franciaágy tutajon lebegve,
újabb napon jutok túl henteregve,
csak a szombati buli emlékmorzsáit
szedegetem a lepedő ráncai közül.
volt pár jó pillanat,
amikor pölö Zé
a cigarettáját nyújtja felém,
én beleszívok,
ő mosolyog, a sörébe kortyol,
aztán én is kortyolok,
vagy épp táncba hív,
és nevetésbe fullad,
a frusztrációink - melyek szerint táncolni nem tudunk
hirtelen szabad gyökökké lesznek,
és összekapcsolódnak.
mert történt ott valami,
elindult lassan
vagy csak én képzelem,
már nem is tudom,
beszélgetések,
viccek, az én vicceim,
amin ő nevet,
aztán mond ő is egyet,
és ez most nekem tetszik,
ezúttal rajtam a sor,
most én nevetek.
ez lenne AZ? a nagy kezdet,
hogy nevetünk a másik viccén,
megjelöljük egymást fészbukon,
aztán várunk ki adja fel hamarabb
és veti magát a klaviatúra elé,
és kezdi pötyögni azt a rohadt ímélt,
vagy csörren meg a meg nem adott számon
a telefon - ha fel akar hívni majd megoldja -
gondolom én, és hiszem, hogy jól gondolom,
csak a tudat árul el, hogy nem így van.
mi van, ha nekem kéne mégis lépnem,
mi van, ha nem bír mégsem,
mivan ha mindent félreértek,
és minden kis jel, vagy amit én jelnek véltem,
az valami egészen mást jelent.
nem vagyok egy Susan sarandon,
sem átlagosan jó csaj, még csak csinos sem,
max a humoros,
de a fekete vicceimet meg nem érti senki.
majd holnap fogyókúrába kezdek.
a kedd pont megfelelő lesz.

az új lakótársam

az új lakótársam nem jó képű.
nem kedves, és nem bájos,
nincs humora, és nem is sármos.
ha megkérded, hogy mégis miért választottam,
elmondom, hogy nem tudom.
ő választott engem,
bármennyire fura
a neve pedig nem más
mint Tüdő Gyula.

nincs vers

nincs vers,
mert elfogyott.
ez átmeneti állapot.
legalábbis azt hiszem.
volt már így, hogy elszakadt,
minden rímem elszaladt,
de aztán lett bog a versgyáron
meg blog - nem is sajánlom.
szóval most várjatok.

ez van

széllel bélelt lettem
amikor ma reggel átfújt a fejemen a szél.
viharos napokat élek.

in memoriam

egy pici luk a testen.
hervadó zuhanyrózsa.
elcsöppenő élet.
elzárt csapok.
egy - piros szeme nem világít többé.
egy pici luk a testen.
kicsapódó vizkő.
csepp csepp csepp.
cseppkő alakul - mint lőtt seb.
nincsen feltámadás.
halott a boiler.
zuhanyoznom kéne, de hideg a víz
így, nélküle.

reggel

a paplan meg a párna fogva tart.
ahogy köztük ott ragad a testmeleg.
elringat újra meg újra,
és felkelni onnan nem lehet.
pedig munkába kéne menni.
vár a karate vb, na meg Ás.
de a paplan és párna húzása erősebb.
soha nincsen választás.

őszi sanzon

a tél bedugta az orrát az ablakon
teletüsszentve szobámat az ősszel.
ez még csak a kezdet tudom.
a hideg teaillatú esték még úton vannak,
ahogy a ködös, zúzmarás hajnalok.
persze minden a konyhában látszik leginkább
meg a folyóson a kiirásban - próbafűtés holnap,
de a sütőtök szezon megkezdődött,
a sárga és fehérrépa főszerepet kap,
alma sül fahéjjal és gyömbérrel a kekszmorzsa alatt,
a krumpli héjja megint vasatagabb,
nem főztem be lecsót idén sem,
és a padlizsán krém is elmaradt.
hát ez megy itt kérem mostanában,
meg a bárányfelhők szokásosan.
tüsszentek egyet én magam is,
csak sajnos nem ősz, hanem takony szaga van.